36 cikk rendezése:
1. cikk / 36 Végelszámolás során kiadott eszközök áfája
Kérdés: 3 db eszközt adnék át a tulajdonosnak. Az egyik személygépkocsi, melynek nem lett az áfája levonva a beszerzéskor. A másik egy utánfutó (2009-ben vásárolt), melyet magánszemélytől vásároltunk, szintén nincs áfalevonás. A harmadik egy garázs (2008-ban vásárolt), melynek szintén nem vontuk le az áfáját. A figyelési időszakon is túl vagyunk. Ebből adódóan úgy értelmeztem, hogy nincs áfafizetési kötelezettség az eszközök átadásakor az áfatörvény 11. §-a alapján. A NAV szerint csak a személykocsi után nem kell megfizetni az áfát, a többi után pedig beáll a fizetési kötelezettség.
2. cikk / 36 Vevőkijelölés adóvonzatai nyílt végű lízingnél
Kérdés: Nyílt végű pénzügyi lízing lejártakor a lízingbe vevőnek joga van 3. személyt kijelölni vevőként. A társaság a tulajdonos ügyvezetőjét jelölné ki vevőként, aki a maradványértéken megvenné a személygépkocsit. A lízingszerződés szerinti maradványérték azonban lényegesen alacsonyabb az aktuális piaci árnál. A vételi jog ilyen ingyenes átengedésének milyen adóvonzatai vannak?
3. cikk / 36 Térítés ellenében használt személygépkocsi
Kérdés: A társaság a munkavállalói részére céges autót (saját tulajdonú vagy bérelt) biztosít, a magánhasználat nincs tiltva. Ha a magánszemély a járművet a cég költségére ezen túlmenően (a munkaidőn túl, a hétvégén stb.) is használja, annak ellenértékét köteles megtéríteni. Hogyan kell szabályosan elszámolni, könyvelni, illetve bizonylatolni a cégautó magánhasználatát? (Áfa, tao, szja szempontból vizsgálva.) Amennyiben a társaság a magas adminisztrációs teher miatt nem tervez számlát kiállítani, milyen más szabályos bizonylatolási lehetősége van?
4. cikk / 36 Lízingelt személygépkocsi bekerülési értéke
Kérdés: Hogyan kell megállapítani a nyílt végű pénzügyi lízing keretében beszerzett személygépkocsi bekerülési értékét?
5. cikk / 36 Könyvelés a külföldi vállalkozás fióktelepénél
Kérdés: A fióktelep Magyarországon egy javítóműhelyt bérel, amelyben speciális járművek javításával foglalkozik. Rendelkezik néhány alkalmazottal, helyben ők végzik ezt a tevékenységet. Az egyes munkákban azonban gyakran közreműködnek a központ (anyavállalat) alkalmazottai is. Amennyiben anyag, alkatrész szükséges, akkor ezt a központ biztosítja. Biztosít továbbá eszközöket is a munkához (pl. személygépkocsikat a magyar munkavállalóknak). Jelenleg az anyavállalat és a magyar fióktelep között semmilyen elszámolás nincs. A számlákat a vevők felé a külföldi anyavállalat állítja ki. A megrendelők kivétel nélkül külföldi vállalkozások. A központ a fióktelep eredményét cost plus eljárással kívánja megállapítani, azaz a fióktelepnél elszámolt költségekből kíván kiindulni a fióktelepnél kimutatott árbevétel meghatározásakor. Azaz – értelmezésük szerint – a központ megrendelte ezeket a javításokat a magyar fiókteleptől, és értékesítette a megrendelő felé. Szabályos ez az eljárás? Amennyiben igen, hogyan kell eljárni, bizonylatolni? Vagy kötelezően a fióktelepnek kellene kiállítania a számlákat a megrendelők felé, és a központtal is el kell számolni költségoldalon? Melyik eljárás helyes? Esetleg mindkét eljárás alkalmazható? A két esetben hogyan kell kezelni (bizonylat- és áfaszempontból) a központ és a fióktelep közötti anyagmozgásokat és szolgáltatásokat?
6. cikk / 36 Elektromos autók áramdíjának könyvelése
Kérdés: A céges elektromos autók használatához felszerelt mérőóra alapján kapott számlában felszámított áram üzemanyagköltség vagy áramdíj? Amennyiben a cég az autó magáncélú használatát (is) engedélyezi, és nem kéri a felmerült költségeinek a megtérítését, abban az esetben is anyagköltség, vagy az már személyi jellegű juttatás? Belső szabályzat csak a maximálisan magáncélra megtehető kilométert korlátozza, nincs útnyilvántartási kötelezettség.
7. cikk / 36 Személygépkocsi leírási ideje – pénzügyi lízing
Kérdés: Ha egy 15.000.000 Ft+áfa értékű személygépjárművet nyílt végű pénzügyi lízing keretében vásárol meg a kft., amelynél 3 év a lízing futamideje, és a lízingszerződés szerinti maradványérték 3 millió Ft, akkor kötelező a számviteli értékcsökkenési leírási kulcsnak 33%-nak és a maradványértéknek 3 millió forintnak lennie? Vagy a vállalkozó dönthet úgy, hogy 5 év alatt írja le, és a maradványértéket 5 millióban határozza meg? Kérném törvényi hivatkozással alátámasztani a választ.
8. cikk / 36 Le nem vonható áfa elhatárolása
Kérdés: Társaságunk 4 éves futamidejű nyílt végű lízingben vett több személygépkocsit. A szerződés szerint az első részlet kiemelt részlet volt, a teljes lízingdíj 20%-a. Az első részletre felszámított áfa 50%-át a társaság levonásba helyezte, hogy az autók részbeni hivatali célú használatát igazolni tudja. A másik 50%-ot le nem vonható áfaként teljes egészében az egyéb ráfordítások közé könyvelte. Nem kellett volna az első részletre felszámított nem levonható áfát megosztani a futamidő alapján adott évre jutó ráfordítás és az aktív időbeli elhatárolás között?
9. cikk / 36 Műszaki vizsgáztatás igazgatási szolgáltatási díjának továbbhárítása
Kérdés: Egy kft. személygépkocsik műszaki vizsgáztatását végzi engedéllyel, szerződése van erre a hatósággal, ugyanakkor, akik odaviszik a gépkocsit, megrendelőt írnak alá. A hatóság számviteli bizonylatot állít ki a vizsgáztatást végző kft. felé, majd a kft. a megbízója felé továbbszámlázza a hatósági díjat a saját díjával együtt. A hatósági díj elszámolólap alapján minden hónapban mint egyéb ráfordítás könyvelésre kerül, mert ezt átutaljuk a hatósághoz. Ezen összeget levontuk az iparűzési adó alapjából, mivel ez a bevételben is szerepel. Elfogadható-e ez az elszámolás, mivel az iparűzési adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve a ráfordításként könyvelt összeggel, ugyanis az már benne van a bevételben?
10. cikk / 36 Sajátos személyi jellegű egyéb kifizetések IV.
Kérdés: A Számviteli Levelek 412. számában a 8018. kérdésre adott válasz folytatása.