3 cikk rendezése:
1. cikk / 3 Kötelező-e a megosztási módszer alkalmazása? (Htv.)
Kérdés: Társaságunk a helyiadó-törvény által, az építőipari tevékenységet folytató vállalkozóknak lehetővé tett adóalap-megosztási módszertan alapján határozta meg iparűzési adóját a 2021-es üzleti évre (Htv. melléklet 2.3. pontja szerinti megosztás). Vállalkozási szintű adóalapunk meghaladta a 100 millió forintot. A vállalkozási adóalap azon 50%-a esetében, ahol a törvény szerint "az adóalap 50%-át a székhelye és az 52. § 31. pontja a)-d) alpontja szerinti telephely(ek) szerinti települések között az 1.1. vagy a 2.1. pont szerinti megosztási módszer alkalmazásával kell megosztani", kötelező-e alkalmaznunk a 100 millió forint feletti adóalap miatt a 2.1 pont szerinti komplex megosztási módszertant, vagy ebben az esetben ez csak egy módszertani választási lehetőség, és alkalmazhatjuk a személyi jellegű ráfordításarányos megosztást? Véleményünk szerint a 2.3. pont első mondatának azon része, mely szerint "...döntésétől függően, az 1.1., 1.2., 2.1. pontokban foglaltaktól eltérően" valójában lehetőséget ad arra, hogy az adóalap nagyságától függetlenül, a vállalkozás sajátosságainak leginkább megfelelően, vagy a személyi jellegű ráfordítások, vagy a komplex módszertan alapján osszuk meg az adóalap 50%-át.
Kötelező-e tehát véleményük szerint a komplex megosztás módszer a vázolt esetben, és ha nem, milyen szakmai érveléssel lehet ezt alátámasztani?
Kötelező-e tehát véleményük szerint a komplex megosztás módszer a vázolt esetben, és ha nem, milyen szakmai érveléssel lehet ezt alátámasztani?
2. cikk / 3 Különbözeti áfa könyvelése
Kérdés: Meglepetéssel olvastuk a Számviteli Levelek 408. számában a 7966. kérdésre adott válaszukat a különbözeti áfa könyvelésére vonatkozóan. Az árrésre jutó áfát mi a T 91 – K 467 könyvelési tétellel könyveltük, hivatkozva az Szt. 72. §-ára és a Htv.-re. Ez utóbbi azért fontos, mert jelentősen befolyásolja az iparűzési adó alapját egy olyan tétel, ami – szerintünk – nem kellene, hogy adóalap legyen. Társasági adó szempontjából, ha elvárt adó alapján adózik, ott is jelentős eltérés lehet emiatt. Az Áfa-tv.-ben magát az elszámolási módszert írják le, de azt nem, hogy könyveléstechnikailag hogyan is kellene eljárni. Így marad az Szt. 72. §-a. Úgy gondoljuk, hogy az árrés miatt keletkezett áfa általunk használt kontírozása meg kell, hogy állja a helyét.
3. cikk / 3 Utólag el nem ismert számla könyvelése
Kérdés: A kft. által gyártott gépeket 2002 novemberében alvállalkozó festette le. A számla 2002-ben nem lett kiegyenlítve. 2003 februárjában a vevők – a festés miatt – minőségi kifogást nyújtottak be. Emiatt a számlát mint kötelezettséget a kft. nem ismeri el. A számlát a 2002. évi mérlegben nem szerepeltettük. A számlát tehát visszakönyveltük, de az áfa elszámolásával kapcsolatosan nem találunk megoldást. (A számla áfája 2002 novemberében le lett vonva!) Az el nem ismert számlának az áfáját önrevíziózni kell? 2002 novemberében, 2003 februárjában, vagy amikor az ügy a bíróságra került? Mi van, ha a bíróság mégis úgy dönt, hogy a számlát ki kell fizetnünk? Hogyan lesz ez szabályos adózási és számviteli szempontból?