14 talált cikk az ügyvezető , számla , ráfordítások kifejezésre

Kérdés: Az adott vállalkozó magyar társaság, de külföldi az ügyvezető, külföldi tulajdonosok. A cég ügyvezetőjének az a feladata, hogy Európában utazva, ingatlanok felkutatásával foglalkozzon, azokat - ha olyan - megvásárolja. Emiatt sokat utazik, és ezzel kapcsolatban különböző költségek merülnek fel. Szálloda, utazás, étkezés stb. Az ügyvezető ezekről a szolgáltatásokról számlát, bizonylatot nem kért, de a cég bankkártyájával fizetett, így minden költése a bankkivonaton látszódik, beazonosítható. Ezek a költségek, ráfordítások a bankkivonat alapján számviteli szempontból elszámolhatók költségként, ráfordításként? Ha igen, akkor ezek a társasági adóban is érvényesíthető kiadások, nem kell az adóalapot ezekkel az összegekkel megemelni? Még az is felmerült, hogy esetleg áfát is kell fizetni (bár véleményem szerint nem kell, mert nincs számla)?

Kérdés: Egy áfakörös társas vállalkozás fő tevékenységéül egy hobbi borászati tevékenységet jelölt meg, amelynek kialakításához ingatlant vásárolt. A vásárolt ingatlan egy használaton kívüli borospincét és egy omladozó présházat tartalmazott. A társaság nyilvántartásában a magánszemélytől vásárolt ingatlan a tárgyi eszközök között áfamentes nyilvántartással szerepel, a felépítmények állapotuk miatt érték nélküliek voltak. A társaság tulajdonosai közül két személy 2012-2015 között elhalálozott, a megmaradt egyén pedig ügyvezető igazgatóként tovább irányította a társaság ügyeit. Az örökösödési eljárások befejezése után az elhunyt alapítók feleségei örököltek és tulajdonosok lettek. A társaság aktív működéssel lezárt utolsó időszaka a 2012. év volt. Az ezt követő időszakban a társaság már nem számolt el költségeket, nem is végzett gazdasági tevékenységet, változatlan tartalommal készítette el a beszámolóit egészen a 2020. év végéig. A társaság képviseletét ellátó ügyvezető saját pénzeszközeit felhasználva fizette a bankszámlavezetési díjat, egyéb kötelezettségeket, adókat, illetékeket, azonban ezek feltüntetésére a társaság költségei között nem került sor, és így tagi hitelként történő elszámolásuk sem történt meg. Az ügyvezető építési engedélyt kért az ingatlanon található érték nélküli eszközök felújítására, saját erőből és vagyona fedezetével felújította a pincét, és felépítette a présházat is. Az építmény elkészült, és a kizárólag az ügyvezető saját erős hozzájárulásával kialakított létesítmény lakóházként – a kérelmező társaság nevére szóló – végleges használatbavételi engedélyt kapott. Az építkezés, a hatósági eljárások és a közműbekötések díjai nem kerültek a társaság költségei között elszámolásra, a saját hozzájárulással készült építési munkák, anyagbeszerzések számlái nem állnak már teljes mértékben rendelkezésre, azok nem a társaság nevére kerültek kiállításra. Az éves beszámolók adatai nem tartalmazzák ezeket a költségeket. Magánszemély érdeklődők jelezték vételi szándékukat, a kialkudott vételár összegét ügyvédi letétbe helyezték. Atársaság gazdálkodásának vitelében közreműködést nem tanúsító tagok javasolták a társaság tevékenységének végelszámolással történő megszüntetését. Hogyan számolhatók el a kvázi tagi hitellel finanszírozott és igazolt ráfordítások, banki, ügyviteli, hatósági eljárások költségei? A tárgyi eszközök nyilvántartásban nem szereplő és tagi hitelből megvalósuló épület értékesítése áfásan vagy áfamentesen történhet? Hogyan állapítható meg a több év alatt saját erőből létrehozott épület bekerülési értéke a számlák és dokumentumok nélkül? Mi lehet a tagi hozzájárulások visszatérítésének útja, amelyről nincs névre szóló nyilvántartás? Szükséges-e módosítani az utolsó beszámolót, vagy elegendő csak az egyszerűsített végelszámoláshoz készített beszámoló adatainak aktualizálása? Alkalmazható-e a saját erőből létrehozott építmények értékének meghatározására az ingatlan értékesítési árának az ingatlanbeszerzési árral csökkentett mértékének 75%-kal történő elszámolása? Egyszerűsített végelszámolást megelőzően az igazolt tagi hiteleket el kell számolni a vételárral szemben, vagy a végelszámolási eljárás során kell hitelezői igényként bejelenteni?

Kérdés: A társaság könyveiben nyílt végű pénzügyi lízing keretében beszerzett autó szerepel, ami megsérült, a casco biztosítás terhére javították. Ajavítást végző cég számlája megérkezett, amelyen a teljes kárösszeg szerepel, ennek csak az önrészét kellett átutalni a társaság felé, és az áfa felét, mivel a társaság az Áfa-tv. 124. § (4) bekezdésében foglaltak szerint azt helyezi levonásba a lízing után. Kaptunk egy nyilatkozatot is mellé, amelyben a javító cég ügyvezetője kijelenti, hogy a fennmaradó részt a biztosító megtéríti részükre. A kérdés a számla helyes könyveléséhez kapcsolódik. Az önrész és a kifizetett áfarész egyéb ráfordítás lesz, a fennmaradó rész követelés, majd a kapott nyilatkozat szerint átvezetem az egyéb bevételek közé? Ez esetben hogyan élhetek a munkadíj utáni áfa 50%-os levonhatóságával?

Kérdés: A társaság 2018-ban bevásárlóközpont építésébe kezdett. A kivitelezésre vállalkozási szerződést kötött. A tervezési, szakértői, régészeti és egyéb kapcsolódó feladatok elvégzésének a díjait a beruházási számlán könyvelték. A társaságnál két ügyvezető van. Az egyik a tulajdonos, aki megbízási díjat kap, a másikat munkaszerződéssel foglalkoztatják. Van még egy kereskedelmi menedzser, egy projektmérnök és egy adminisztrátor. Az ő bérüket, járandóságukat el lehet-e számolni a beruházás költségei között? A társaságnak csak a bevásárlóközpont bérbeadásából, esetleges értékesítéséből lesz majd bevétele. Hozzárendelhető-e mindenkinek a bére a beruházáshoz, vagy a felsorolt alkalmazottak költségeit esetleg el kell határolni?

Kérdés: Ügyfelünk külföldről importált termékek nagykereskedelmével, valamint a korábban eladott termékek karbantartásával, szervizszolgáltatással foglalkozik. Szakmai napot szervezett, melyre meghívta a vállalat fontosabb megrendelőit, partnereit. A szakmai nap során több előadást tartottak ügyfelünk ügyvezetői, az általuk felkért szakemberek, valamint a legfontosabb beszállítók külföldi képviselői. Emellett azonban megvendégelik a partnereket (welcome fogadás, vacsora), zenekart bérelnek, búcsúajándékokat vásárolnak, valamint szórakoztató előadókat is felkérnek. A teljes rendezvényt egy ügynökség szervezte meg, amely egyetlen részletes számlát állított ki ügyfelünk számára, amelyen szerepelnek az egyes költségtételek. Bizonyos költségelemek esetében egyértelmű, hogy reprezentációs költségről (pl. welcome fogadás, vacsoramenü stb.) vagy igénybe vett szolgáltatásról (pl. tolmács, ruhatár) van szó. Viszont a rendezvénnyel kapcsolatban rengeteg általános költség merült fel, például a következők: parkolóhelyek bérlése a vendégeknek, takarítás, színpadtechnika (világítás és hangosítás), dekoráció beszerzése, kialakítása és bérlése, konferenciaterem bérlése, hangosítás, személyzet költsége, műsorvezető díja, valamint a szervező ügynökség jutaléka. Ezek igénybe vett szolgáltatásnak minősülnek, vagy személyi jellegű ráfordításként kezelendők, amelyek után meg kell fizetni a 15%-os szja-t és a 22%-os ehót? Esetleg meg kell osztani őket valamilyen ismérv alapján? Ha igen, mi alapján oszthatók meg a költségek az igénybe vett szolgáltatások és a személyi jellegű ráfordítások között?

Kérdés: Nyílt végű pénzügyi lízing esetében az utolsó részlet megfizetése után a lízing főkönyvi számlán a maradványértékkel megegyező összeg maradt egyenlegként. Az eszközt a kft. ügyvezetője vette meg. Milyen bizonylat alapján kell a lízing főkönyvi számla egyenlegét kivezetni nullára?

Kérdés:

Kérdés: Néhány nappal ezelőtt olvastam, hogy a számviteli törvény 2016. január 1-jétől jelentősen módosul (legalábbis a módosítást tartalmazó törvény terjedelméből ez következik). Lehetne ezen módosítások közül néhányról, számlaösszefüggésekkel is kiegészítve, a Számviteli Levelekben is olvasni?

Kérdés: Egy 100%-ban külföldi tulajdonban (legfelsőbb szint a holding) lévő kft. ügyvezető igazgatója külföldi állampolgár, nem áll a kft. alkalmazásában. Az ügyvezetés költségeit, valamint a holding vezetési költségeit a tulajdonos, illetve a holding negyedévente a kft.-re terheli. Ezek az átterhelt költségek tartalmukban költségráfordításra adott támogatásnak minősülnek?

Kérdés: Adva van egy anyavállalat, aminek a székhelye EU-tagállam, japán tulajdonossal. Ez az anyavállalat létesít egy fióktelepet Magyarországon. Az ügyvezetőt (japán állampolgár) az anyavállalat alkalmazza, illetve a munkáltatói jogokat is ő gyakorolja – úgymond kirendelt a fióktelephez. Itt fizetik utána a járulékot, mert most már 183 napnál több ideje van itt. A mindenkori ügyvezetőnek a cég bérel Magyarországon egy lakást, csak ő lakik benne, családtag nem. Havonta egy hétre egy másik fióktelepre is átmegy, a magyarországi fióktelep emiatt terhel át költségeket a személyi jellegű ráfordításokból a másik fióktelepre. Kell-e természetbeni juttatásként értelmezni a cég által fizetett lakás bérleti díját? Ha nem, akkor van-e más jövedelemadózási vonzata a magánszemélynek?

Kérdés: A társaság nevére szóló mobiltelefon-számlán az ügyvezető saját autójához kapcsolódó autópálya-matricákat számláztak. Az ügyvezető nem fizet cégautóadót, így a kiküldetés során ezt a költséget nem számolhatja el. Szeretnénk ezen összeget nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségként elszámolni. Hogyan lehetséges ez? Helyes-e, ha elszámolom ráfordításként, az ügyvezető által befizetett összeget pedig egyéb bevételként?