9 talált cikk a devizaszámla , átlagár , hitel kifejezésre

Kérdés: Devizás bankom lemehet negatív egyenlegbe. A 0 egyenlegen történő átfordulás kezelése esetén az árfolyam irreálisnak tűnik, de ettől helyes? Számszaki példa: A göngyölt egyenleg: DEV: -25, HUF: -7950. Utalok egy összeget, hogy legyen rajta pluszban érték, mert utána költeni akarok. Korábbi információk alapján ilyenkor MNB-t vagy forintért vásárolt devizahányadost kell alkalmazni. Ez legyen 310. Az érték +40, ezt két tételben könyvelem +25×310 = 7750 Ft, ekkor a GöngyEDev: 0, HUF: -200; Könyvelem a +15×310 = 4650 Ft-ot, ekkor a GöngyE Dev: 4450. Eddig helyes a logika? Ezután jön egy terhelésem -15 értékben, mivel már pozitív oldalán vagyok a banknak, akkor átlagárfolyamot kell használnom. Mi a helyes árfolyam ebben az esetben? 310 vagy a 296,67? ~ 15×296,67 = 4450, így a GöngyE Dev: 0, HUF: 0. Ha -15×310 = 4650, akkor a GöngyE DEV: 0, HUF: -200. Ha a terhelés egy szállítói számla, akkor ott fog csapódni egy irreális árfolyam-különbözet. Más összegekkel bőven nagyobb árfolyamszámok is kijöhetnek. Pl. volt olyan, hogy az MNB 390 Ft körül mozgott, és az átlag 478-at számolt ki, mert a fenti logika alapján csak úgy jön ki mindkét 0. Mi a helyes?

Kérdés: Milyen árfolyamon kell könyvelni az olyan gazdasági eseményt, amikor a devizabank pozitív egyenlegből negatív egyenlegbe fordul egyetlenegy terheléssel? Mi a helyzet akkor, ha a bankszámlához tartozik folyószámlahitel, és ha nem tartozik? Alapesetben a választott árfolyam MNB. Amikor pozitív oldalon terhelések vannak, akkor átlagárfolyamot használunk. Számszaki példával szemléltetve: Az egyenleg 30 euró, az átlagárfolyam 370 Ft/euró. A terhelés 40 euró. A választott árfolyam 390 Ft/euró. Akkor milyen árfolyamon kell könyvelni a -40 eurót, ha van folyószámlahitel, ha nincs? Illetve, ha egy könyvelési tételben szeretném könyvelni, vagy ha kettészedve: -30 euró és -10 euró.

Kérdés: Cégünk a devizás bankszámla könyvelése során azt az eljárást alkalmazza, hogy a jóváíró tételeket a jóváírás napján érvényes MNB-árfolyamon tartja nyilván, a terhelések forintértékét a súlyozott átlagár módszerével határozza meg. A probléma abból adódik, hogy a kft. és számlavezető bankja közötti megállapodás alapján a cég folyószámlahitelre jogosult. Ez esetben a bankszámla mínusz egyenleget mutat. Ha mínusz egyenlegű a devizaszámla, akkor a kiadásokat kell a választott árfolyamon könyvelni, a bevételeket pedig súlyozott átlagáron, mert ilyenkor a banki hitel visszafizetése történik?

Kérdés: Hogyan kell forintosítani a devizabankszámlát, ahol folyószámla-hitelkeret van, tehát az egyenleg többször negatív? Kell-e a folyószámla-hitelkeret miatti kötelezettségváltozásokat év közben a rövid lejáratú kötelezettségek között kimutatni? Milyen sorrendet kell tartani egy napon belül a terhelések és jóváírások között? A keletkező devizakötelezettség forintértékét a mérlegben választott – a mérlegfordulónapra vonatkozó –, MNB által közzétett, hivatalos árfolyammal forintosítjuk. A devizaszámlára kerülő devizát a bekerülés napjára vonatkozó, MNB hivatalos devizaárfolyamon átszámított forintértéken vesszük fel, kivéve a forintért vásárolt devizát. A devizában lévő pénzeszközcsökkenések forintértékét átlagos (súlyozott) beszerzési árfolyamon határozzuk meg. Ha egy napon belül több jóváírás, illetve terhelés szerepel a bankkivonaton, a bankműveletek időbeli sorrendjében rögzítjük a tételeket. Többször egy napon belül a jóváírások és terhelések váltakozva történnek. Az egy napon belüli tételek rögzítésének sorrendje eltérő forintösszegeket eredményez. Előírhatjuk a számviteli politikában a tételek rögzítésének sorrendjét? Véleményünk szerint attól az időponttól kezdve, ahogy a devizaszámla negatívba fordul, továbbra is az átlagos (súlyozott) beszerzési árfolyamon határozzuk meg a devizacsökkenések forintértékét. A jelenleg használt szoftver szerint, ha nullától távolodik az egyenleg (betétet rögzít), a napi árfolyamon történik a rögzítés, ha nullához közelít az egyenleg (kiadást rögzít), a rögzítés kalkulált áron történik. Ha mínuszban van a bank egyenlege, akkor ez fordítva van, banki kiadásnál napi árfolyamon megy a rögzítés, bevételnél pedig az átlagárral. Szerintünk ez nem felel meg a számviteli törvényben előírtaknak.

Kérdés: A kft. Ausztriában vett fel beruházási hitelt, ezért ott is kellett nyitnia bankszámlát. A korábbi könyvelő, könyvvizsgáló szerint ezt nem lehet másként könyvelni, csak a gazdasági események aznapi árfolyamának alkalmazásával, amikor a pénz befolyt, amikor a számláról kifizetés történt. Ez a külföldi bankszámla euróban egyezik a könyveléssel, de itt is – véleményem szerint – alkalmazni kellene a FIFO vagy az átlagár módszerét, különben nagyon torz lehet az árfolyam-különbözet.

Kérdés: Társaságunk export-import nagykereskedelemmel foglalkozik. Devizás tételeit a választott hitelintézet átlagárfolyamán könyveli. Belföldi vevőivel devizában is köt szerződést, amikor az áfa alapja a deviza szorozva az MNB-árfolyammal. Számítógépes könyvelői program a devizaalapú belföldi árbevételt (T 317 – K 917 könyvelési tétellel) könyveli, majd az árbevételt csökkenti az MNB-árfolyammal számított áfaösszegével (T 917 – K 467). Ezt az áfaösszeget a kimenő számlában is szerepeltetjük. Helyesen járunk-e el?

Kérdés: Mit jelent az átlagárfolyam alkalmazása a könyvelésben? A devizavételi és -eladási árfolyam átlaga, vagy esetleg ezt a későbbiekben korrigálni kell?

Kérdés: Amennyiben egy cég devizaeladási árfolyamon számol, akkor kötelező-e a kiegészítő mellékletben történő bemutatáshoz újra átszámolni a számlákat a középárfolyam alkalmazásával?

Kérdés: Mi indokolta a devizaelszámolások változását? Hogyan történik a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek bekerülési értékének meghatározása? Mit jelent a szabályozásváltozás a kapcsolódó gazdasági események könyvelésénél, azok eredményre gyakorolt hatásánál?