19 cikk rendezése:
1. cikk / 19 Devizás tételek elhatárolása
Kérdés: Egy 2020-ban teljesült ügylet után a külföldi ügynök csak 2023-ban állítja ki a számláját. Hogyan kell helyesen eljárni az egyes években? Ha tudjuk pl., hogy a szerződés szerint maga az ügylet 2020. 07. 15-én teljesült. Akkor mi lett volna a helyes eljárás 2020-ban? Milyen árfolyamon kellett volna elszámolni az elhatárolást? Elméletileg a teljesítéskori választott árfolyam az irányadó. Ha így van, akkor 2020. 12. 31-én át kell értékelni a passzív időbeli elhatárolást? Vagyis a 2020-as passzív időbeli elhatárolásnak van igénybe vett szolgáltatás része és árfolyam-differencia része? Mi történik 2021-ben és 2022-ben? Mindig át kell értékelni év végén, vagy meg kell szüntetni és újra képezni? Ha igen, akkor a megszüntetést mivel szemben kell könyvelni? Ha az előző évben volt jutalék-költség és átértékeléstartalma is? Hogyan kell 2023-ban eljárni? Ezekre a kérdésekre nem ad egyértelmű választ a magyar számviteli szabályozás. Ha jelentős devizatételről van szó, akkor hatalmas árfolyam-differencia jelentkezhet az évek során. Nagyon nem mindegy, hogyan kezeljük. A sok kapcsolódó könyvelésben árfolyamnyereséget is ki fogunk mutatni vagy nem?
2. cikk / 19 Szálloda kialakítása társasház megszüntetésével
Kérdés: Társaságunk ügyfélkörébe tartozó gazdasági társaság (kft.) egy 80 lakásos társasház valamennyi lakásának tulajdonjogát megszerezte, az ingatlan egyedüli tulajdonosává vált. A közeljövőben az ingatlant át kívánja alakítani, amelyben szálloda, étterem működését tervezi. A társasházat mint a tulajdonosok közösségét nem kívánja fenntartani. A társasház tevékenysége milyen módon, milyen adó- és számviteli elszámolások, zárások keretében szüntethető meg?
3. cikk / 19 Tőkekivonás számviteli kezelése
Kérdés: Társaságunk úgy véli, hogy a 2006. évi IV. törvény 160. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezésével a tőkekivonás megfelelő számviteli kezelése körül bizonytalanság alakult ki, ezzel kapcsolatosan kérjük a segítségüket. Kérdésünk egyrészt arra irányul, hogy az új Ptk. 3:202-3:203. §-ai szerinti tőkekivonás esetén a Ptk. nem írja elő az Szt. 21. §-ában meghatározott közbensőmérleg-készítési kötelezettséget. Ugyanakkor – tapasztalatunk szerint – közbenső mérleg elkészítésével a tőkeleszállítás körülményeit célszerű alátámasztani. A gyakorlati problémát abban látjuk, hogy amennyiben a tag a közbenső mérleg alapján kívánja meghatározni a kivonható tőke nagyságát, a törtidőszak adózott eredménye felosztásra kerülhet-e vagy sem? Amennyiben a közbenső mérlegben szereplő adózott eredmény is felosztásra kerülhet a tőkekivonás során, akkor ennek számviteli kezelése pontosan hogyan történik a saját tőkét és a taggal szemben fennálló kötelezettségét illetően a társaság könyveiben? Kérdésünk másrészt arra vonatkozik, hogy ha a fenti jogszabályok alapján a társaság a tőkekivonás mellett dönt, akkor hogyan kell eljárni a jegyzett tőkén felüli egyéb tőkeelemek vonatkozásában: pontosabban az Szt. 36. § (2) bekezdésének c) pontjában, 37. § (2) bekezdésének f) pontjában foglaltakat úgy kell-e értelmezni, hogy a jegyzett tőke kivonásának arányában kötelező a tagnak kiadni az egyéb tőkeelemeket, vagy a tag ettől az aránytól eltérhet? Amennyiben a tőkekivonásra vonatkozó határozatban a tulajdonosok kizárólag a jegyzett-tőke-csökkentés mértékéről, módjáról és annak végrehajtásáról rendelkeznek, abban az esetben a saját tőke további elemeinek arányos csökkentésétől eltekinthet-e a társaság, vagy ezzel megsérti az érvényben lévő jogszabályokat? Az utóbbi esettel kapcsolatban, a jogellenes magatartás utólagos megállapításánál pontosan mely jogszabályra hivatkozhat a hatóság, illetve milyen következményekre, szankciókra számíthat a társaság?
4. cikk / 19 Jegyzett tőke leszállítása tőkekivonással
Kérdés: A Cégtörvény legutóbbi módosítása hogyan befolyásolja a jegyzett tőke leszállítását, ha azt tőkekivonás útján kívánjuk megvalósítani? A mérleg szerinti adózott eredményt is ki kell fizetni osztalékként? A társaság tagjai jogi személyek. Van-e lehetőség arra, hogy még ebben az évben osztalékelőleg-fizetésről döntsön a taggyűlés? (A jegyzett tőke 80 millió forint, az eredménytartalék 50 millió forint, más tőkeelem nincs, a jegyzett tőkét a felére szállítanánk le.)
5. cikk / 19 Devizahitel kiváltása újabb devizahitellel
Kérdés: A társaság élt az Szt. 33. §-ának (2) bekezdésében adott lehetőséggel, és a beruházáshoz kapcsolódó, külföldi pénzértékre szóló tartozása év végi értékelésekor keletkezett árfolyamveszteséget időbelileg elhatárolta, az elhatárolt veszteség után az Szt. 41. §-ának (4) bekezdése szerint céltartalékot képzett, majd az elhatárolt összeget a devizahitel törlesztésekor az előírásoknak megfelelően feloldotta. Mi a helyes eljárás akkor, ha a társaság az előbbiek szerinti devizahitelt visszafizeti, és újabb devizahitelt vesz fel?
6. cikk / 19 Törzstőke leszállítása
Kérdés: A törzstőke leszállításával a Számviteli Levelekben többször foglalkoztak. A különböző jogcímeken történő törzstőke-leszállítást azonban egymás mellett, azok előnyeivel-hátrányaival, a saját tőkét érintő hatásával, a tulajdonosokat megillető összegek meghatározásával, azoknak a magánszemélyeket terhelő adójával stb. még nem mutatták be. Érdekelnének a Ptk., az Szt., az Szja-tv. kapcsolódó előírásai is.
7. cikk / 19 Kölcsönadott anyag elszámolása
Kérdés: Két kft. szerződést kíván kötni egymással anyag (készlet) kölcsönadásának tárgyában. Az átvevő társaság a kölcsönkapott anyagot felhasználja a tevékenysége során, terméket állíttat elő, az elkészült terméket értékesíti. A kölcsönkapott anyagot a szerződésben kikötött időpontban (egy éven belül) a társaság a kölcsönadó társaság részére ugyanolyan minőségben és mennyiségben visszaadja. A használatért használati díjat fizet a kölcsönadó társaságnak. Lehet-e a kölcsönkapott anyagot átvételkor csak a 0. Számlaosztályban nyilvántartani a visszaadásig? Lehet-e ezt kölcsönként kezelni? Számlázni kell-e az átvett készlet értékét az átadó cégnek? Mi a helyzet az áfával?
8. cikk / 19 Likviditási Alap értékpapírjainak értékelése
Kérdés: Egy bank Garantált Likviditási Alap értékpapírjait vásároltuk meg év közben, amelyeket a beszerzéskor a megvásárolt árfolyamon nyilvántartásba vettünk. Negyedévente, így év végén is árfolyam-értesítőt kapunk, amelyben az aktuális árfolyamon szerepel az értékpapír értéke, egyre magasabb összegben. Év végén hogyan kell értékelni? A beszerzési ár és az aktuális érték közötti különbözetet kell-e könyvelni, és hogyan?
9. cikk / 19 Árfolyamveszteség elhatárolása lízingelt eszköz esetében
Kérdés: Társaságunk jelentős összegű devizában fennálló beruházási hitel és szintén devizában fennálló pénzügyi lízing kötelezettséggel rendelkezik, amelyeket a forint árfolyamának folyamatos és jelentős gyengülése miatt már évek óta át kell értékelni. Az összevont nem realizált árfolyamveszteséget ez ideig a tárgyévi eredmény terhére számoltuk el. Felmerült a kérdés, a számviteli politika esetleges módosításával élhetünk-e a nem realizált árfolyamveszteség elhatárolásának a lehetőségével? Az év végén átértékelendő kötelezettségeknek azonban csak a kis hányada beruházási hitel, jelentősebb része pénzügyilízing-kötelezettséghez kapcsolódik. Lehetséges-e az elhatárolás a pénzügyilízing-kötelezettségek nem realizált árfolyamveszteségéhez kapcsolódóan, annak ellenére, hogy ez tételesen nincs a törvényben nevesítve?
10. cikk / 19 Nem realizált árfolyam-különbözet
Kérdés: Egy vállalkozás hosszú lejáratú hitelt vett fel euróban 2001-ben. A hitelszerződés szerint 10 éves futamidejű, így 2011-ben lejár. A tárgyévet követő évet érintő esedékes törlesztőrészletek összegét a vállalkozás minden év végén átsorolta a rövid lejáratú kötelezettségek közé. A hosszú lejáratú kötelezettség mérleg-fordulónapi értékelésekor egyik évben a társasági adó alapját csökkentette a társaság a keletkezett árfolyamnyereség összegével [Tao-tv. 7. §-a (1) bekezdése dzs) pontjának a) alpontja]. A következő években a hosszú lejáratú kötelezettség értékének csökkenésére jutó – előzőekben adóalap-csökkentő tételként elszámolt – adóalap-növelést alkalmazott [Tao-tv. 8. §-a (1) bekezdése dzs) pontjának b) alpontja]. A hitel visszafizetése a lejáratig előreláthatóan nem fog megtörténni, és a vállalkozásnak jelenleg alapvetően három lehetősége van: a) a fennálló hitel futamidejének meghosszabbítása az eredeti szerződés módosításával (pl. 5 évvel), b) hitel felvétele ugyanattól a pénzintézettől, amelynél a szóban forgó hitel fennáll a jelenlegi hitel kiváltására (még 2010-ben), c) a fennálló hitel kiváltása más forrásból származó hitellel (még 2010-ben). Mindhárom esetben a fennálló hitel fedezete lenne a jövőbeni konstrukciók fedezete is. Az a) és b) esetben a feltételek alapvetően nem változnának a jelenlegi konstrukcióhoz képest. A kérdésünk az lenne, hogy a fenti három esetben hogyan alakulna a hosszú lejáratú kötelezettségek értékének csökkenése, tehát milyen mértékben szükséges a társaságnak 2010. évre vonatkozóan a társasági adó alapját megnövelnie?