11 cikk rendezése:
1. cikk / 11 Pénzváltás bizonylata és jutaléka
Kérdés: Társaságunk kettős könyvvitelre kötelezett gazdálkodó szervezet (kft.). A hónap elején a HUF-pénztárban szereplő készpénz egy részét USD-re váltottuk egy utazási irodában. A pénzváltásra szóló bizonylaton (amelyen annak a személynek az adatai szerepeltek a fejlécben, aki ténylegesen elment a pénzváltást intézni, és aki az iratait a helyszínen bemutatta) szerepelt az eladott HUF-összeg, a megvásárolt USD-összeg, az árfolyam és egy HUF-ban meghatározott jutalék (külön soron). A bizonylat egyszerű váltási bizonylat volt, és nem számla, a rajta szereplő jutalék összegéről a pénzváltóhely külön számlát nem állított ki. Minek minősül a jutalék összege, és hogyan könyvelendő? A valuta bekerülési értékének a része? A jutalék bankköltség? A jutalék egyéb pénzügyi ráfordítás? A jutalék összege – számla hiányában is – igénybe vett szolgáltatás ellenértéke?
2. cikk / 11 Könyvelés a pénzváltónál
Kérdés: Ügyfelem pénzváltási tevékenységet kezdett. Egyik pénzintézettel szerződést kötött, melyben szerepel ugyan számviteli elszámolásra iránymutatás, de nem teljes körű. Hogyan kell elszámolni a konkrét valutaváltást? 0. számlaosztályt kell kialakítani, és ott könyvelni? Nem találtam erre szakmai anyagot.
3. cikk / 11 Kezelési költség a valuta vételekor
Kérdés: A cég készpénzért (forint) vásárolt valutát, esetenként többféle valutát is egyszerre. A valutaváltó bizonylatán szerepel az árfolyam és egy bizonyos kezelési költség. A kezelési költséget nem valutánként, hanem a bizonylat végén egy összegben tünteti fel a pénzváltó. Az Szt. szerint a forintért vásárolt valutánál, devizánál a ténylegesen fizetett forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni. Mit jelent ilyen esetben a ténylegesen fizetett forint? Jól gondoljuk-e, hogy amikor a valutapénztárban felvesszük a vásárolt valutát, akkor a kezelési költséget nem könyveljük a valutaváltási szolgáltatás ellenértékeként egyéb szolgáltatásra, hanem a kezelési költségre eső forintösszeg is a valuta bekerülési értékének része lesz? Több valuta vásárlása esetén a kezelési költség valuták közötti felosztása történhet-e valutánként a megadott árfolyamokkal kiszorzott forintösszegek arányában?
4. cikk / 11 Kezelési költség a valuta eladásakor
Kérdés: A cég a különböző valutáit forintra váltja vissza. A valutaváltó bizonylaton szerepelnek az árfolyamok és külön sorban a kezelési költség. A valuta a könyvekből átlagárfolyam alapján kerül ki. Ha nincs kezelési költség, akkor az átlagárfolyam és a kapott forintérték között keletkezik a váltásból származó árfolyam-különbözet. Ezt az árfolyam-különbözetet torzíthatja az esetleges kezelési költség. A valutaváltó által feltüntetett kezelési költség lehet-e valós tartalma alapján a váltásból származó árfolyam-különbözet része? Vagy a kezelési költséget le kell könyvelni, és ilyen módon ezzel az összeggel módosul a váltás árfolyam-különbözete?
5. cikk / 11 Forintért vásárol, euróval fizet
Kérdés: Esetenként a vásárlók euróval fizetnek. Ennek kezelésére a pénztárgépünk nem alkalmas. Az adóhatóságnál az MNB-árfolyam alkalmazásának választását jelentették be. A jelenlegi gyakorlatban az üzlet telefonál a központba a napi árfolyam alkalmazása érdekében, és megkapja a számlavezető bank napi árfolyamát, amelyen átszámítja a bevételt forintra, és azt üti be a pénztárgépbe, de a vevő euróval fizet. Ez a gyakorlat – véleményem szerint – helytelen. Az alkalmazott árfolyam tekintetében szeretne alacsonyabb árfolyammal számolni. A helyes gyakorlatot mely jogszabályhely alkalmazásával tudnám alátámasztani? Az alacsonyabb átváltási árfolyam alkalmazásának lehetőségét mely jogszabályban találom meg?
6. cikk / 11 Valutavásárlás, -eladás könyvelése
Kérdés: A valutaváltással foglalkozó cég milyen tranzakciókat kell, hogy könyveljen? Szükséges-e minden egyes valutavásárlást és -eladást könyvelni a főkönyvben? A valutaváltó a tevékenységéhez egy zárt rendszert használ, amelyből minden tranzakcióhoz bizonylatot nyomtatnak. Szükséges ezeket a pénzváltó saját főkönyvében rögzíteni? Vagy elegendő valamilyen összesített adatforgalom könyvelése a valutaváltói tevékenységet lekezelő számítógépes (zárt) rendszer listái alapján? A pénzváltási tevékenységről szóló 297/2001. (XII. 27.) Korm. rendelet a számviteli elszámolásról nagyon kevés rendelkezést tartalmaz.
7. cikk / 11 Pénztárgép valutaárfolyama
Kérdés: Pénztárgépünk a valutás bevételeket is kezeli. Euróbevétel is előfordul, a beállított árfolyam 270 Ft/euró. A számviteli politikában a választott árfolyam az MNB által jegyzett napi árfolyam. Mi a helyes eljárás a könyvelés során? Milyen árfolyamon rögzítsük az euróbevételt?
8. cikk / 11 Forintban kiállított, euróban fizetett számla
Kérdés: A kereskedelmi szálláshely szolgáltatás a számlát forintban állítja ki, de a vevő euróban fizet. Milyen árfolyamon kell könyvelni az eurót? Szabályos-e ez esetben forintban kiállítani a számlát? Hogyan kell könyvelni helyesen az idegenforgalmi adót, ami nem tartozik az áfakörbe? Tiltja-e a számviteli törvény vagy valami más azt a lehetőséget, hogy a szolgáltatás nyújtója határozza meg, hogy a 7500 Ft értékű szoba áráért elfogadott euró mennyi legyen, és azt milyen árfolyamon számítom ki?
9. cikk / 11 Deviza eladása a többségi tulajdonosnak
Kérdés: A kft. az általa nagykereskedelmi mennyiségben értékesített termékről – szerződés szerint – devizában (USD-ben) állítja ki az összes számlát. Az ellenérték szintén USD-ben folyik be a cég devizaszámlájára. A kft. 2009-ben nagyobb összegű beruházást tervez, amelyhez forintra lenne szüksége. A kft. többségi tulajdonosa – aki magánszemély – rendelkezik a megfelelő mennyiségű forinttal. Van-e arra lehetőség, hogy a kft. devizaszámláján lévő USD-t a tulajdonos váltsa át a beruházáshoz szükséges forint összegének erejéig? Az átváltási árfolyam lehet a kft. és a tulajdonos közötti megállapodás tárgya? Jól gondoljuk, hogy a fent leírt átváltás még nem minősül a tag szempontjából gazdasági tevékenységnek, mert nem rendszeres és nem ellenérték elérésére irányul?
10. cikk / 11 Be nem jelentett devizaárfolyam használata
Kérdés: A cég könyvelője elfelejtette bejelenteni az adóhatóság felé, hogy az Áfa-tv. 80. §-a szerint a külföldi pénznemben történő számlázásainál az alkalmazandó devizaárfolyam a számviteli politikában rögzített, hivatalosan közzétett MNB-árfolyam lesz. A partner részére a mai napig is az MNB-árfolyamon történik a számlázás. Kellemetlen lenne tudatni a partnerrel, hogy rosszul számláztunk, és magasabb értékű számlát kell kifizetnie. Hogyan kerülhető el ez, hogy a belföldi partner ne bontsa fel a szerződést? Bevételünk jelentős részét ő képviseli. Lehet-e, hogy cégünk az áfát önellenőrzi, a különbözetet bevallja és megfizeti? Hogyan könyveljünk, hogy a szankciókat elkerüljük? A társaságnak Közösségen belüli és kívüli beszerzése is volt.