2 talált cikk az iparűzési adó alapja , GYED , továbbértékesítés kifejezésre

Kérdés: Cégünk gépjármű-márkakereskedés és szakszerviz is egyben. Tulajdonosi döntéstől függően a továbbértékesítési céllal beszerzett új gépkocsik egy részéhez készletfinanszírozó segítségét kértük. A finanszírozás szerződéskötéssel jár, a finanszírozandó gépjármű bejövő számlájának esedékességét megelőző napokban kérjük és kötjük meg a szerződést. Általában a teljes vételárat megfinanszíroztatjuk. Befinanszírozás esetén "egyedi lízingszerződést és adásvételi szerződést" kötünk a finanszírozóval. Ő a számlára megnevezésként az adott személygépkocsi zárt végű pénzügyi lízingjét tünteti fel. A folyamat a következő: 1. megérkezik az új gépkocsi számlája a vezérképviselettől; 2. kiszámlázzuk a készletfinanszírozónak az autót; 3. a készletfinanszírozó azt visszaszámlázza cégünknek; 4. eladjuk a végső vevőnek. Ez az oda-vissza számlázás adózási problémákat vet fel a helyi iparűzési adónál, az elvárt jövedelem alapján történő adózásnál. Mindkét adószámításnál megnő az adófizetési kötelezettségünk. Hogyan könyveljük a fent leírtakat, hogy ne keletkezzen többlet-adófizetési kötelezettségünk?

Kérdés:

Ügyfelem továbbértékesítési célból árut szerez be EU-s tagállamból, illetve importból. A beszerzések helye ex works. A fuvart külső szállító végzi, jellemzően ügyfelem vevője telephelyén lévő konszignációs raktárba. Helyesen értelmezzük-e az Szt. 47. §-át, mely szerint az áru értékébe beszámítanak az első rendeltetési helyre, a konszignációs raktárba történő szállításig felmerült költségek, így a fuvarköltség is?