32 talált cikk a használatbavételi engedély , számvitel kifejezésre

Kérdés: Az adott cég vásárolt egy új lakóingatlant 5% áfatartalommal 2021-ben, az áfát levonásba helyezte. Az eredeti szándék az volt, hogy bérbe adja az ingatlant, de végül nem tudta, ezért 2022. év elején úgy döntött, hogy értékesíti azt. A tárgyi eszközök közül megtörtént az átsorolás az áruk közé 2022. év elején. 2022. év végén a beszámolóban az áruk között kerül kimutatásra készletként az ingatlan. 2023. évben eladásra kerül az ingatlan, amely még újnak minősül, mert a használatbavételi engedély véglegessé válását követően még nem telt el a 2 év. Értékesíthető-e az ingatlan 5% áfatartalommal?

Kérdés: A vállalkozás tevékenysége ingatlan-bérbeadás (adókötelessé tételt nem választott), és újingatlan-értékesítése adóköteles (Áfa-tv. 86. §-a szerint). Az új ingatlan építése során az anyag és a szolgáltatás áfaösszegét levonták, továbbértékesítési cél miatt. A használatbavételi engedélytől számított 2 év eltelt, az értékesítés nem történt meg. Az Áfa-tv. értelmében az új ingatlan használt ingatlannak minősül. A vállalkozás nem élt a használt ingatlan értékesítése esetében az adókötelessé tétel választásával. Adómentesen értékesíti az ingatlant 2 év után? A levont áfa összegét ki kell igazítani? A figyelési időszakot (240 hónap) csak tárgyi eszközökre kell alkalmazni, vagy továbbértékesítési céllal épített ingatlan esetében is? A rendeltetésszerű használatbavétel lehet a használatbavételi engedély időpontja?

Kérdés: Társaságunk saját telekre ikerházas lakóingatlanokat épít, amelyeket magánszemélyek részére fog értékesíteni. A kivitelezés várhatóan 2 évig tart, amelyhez alvállalkozót is igénybe veszünk. Az építkezés során alkalmazott számviteli nyilvántartás az alábbi: A telket az áruk között tartjuk nyilván. A felhasznált anyagokat és alvállalkozókat a felmerüléskor költségként számoljuk el, a mérlegfordulónapon a saját termelésű készletek állományváltozása számlával szemben befejezetlen termelésként állományba vesszük (T 23 – K 581). Amikor a lakás elkészül, átvezetjük a késztermékek közé (T 25 – K 23). A lakások értékesítésekor a telekrész kivitelezését elábéra könyveljük (T 814 – K 26), a lakás önköltségének a kivezetését (T 581 – K 25) számoljuk el a saját termelésű készletek állományváltozásával szemben. Helyes-e a fentiek szerinti könyvelési elszámolás, illetve az első és a második évben mely tételekkel csökkentheti társaságunk az iparűzési adó alapját? Az anyagköltség és az alvállalkozói költség figyelembe vehető a felmerülés évében iparűzési adót csökkentő tételként?

Kérdés: Egy áfakörös társas vállalkozás fő tevékenységéül egy hobbi borászati tevékenységet jelölt meg, amelynek kialakításához ingatlant vásárolt. A vásárolt ingatlan egy használaton kívüli borospincét és egy omladozó présházat tartalmazott. A társaság nyilvántartásában a magánszemélytől vásárolt ingatlan a tárgyi eszközök között áfamentes nyilvántartással szerepel, a felépítmények állapotuk miatt érték nélküliek voltak. A társaság tulajdonosai közül két személy 2012-2015 között elhalálozott, a megmaradt egyén pedig ügyvezető igazgatóként tovább irányította a társaság ügyeit. Az örökösödési eljárások befejezése után az elhunyt alapítók feleségei örököltek és tulajdonosok lettek. A társaság aktív működéssel lezárt utolsó időszaka a 2012. év volt. Az ezt követő időszakban a társaság már nem számolt el költségeket, nem is végzett gazdasági tevékenységet, változatlan tartalommal készítette el a beszámolóit egészen a 2020. év végéig. A társaság képviseletét ellátó ügyvezető saját pénzeszközeit felhasználva fizette a bankszámlavezetési díjat, egyéb kötelezettségeket, adókat, illetékeket, azonban ezek feltüntetésére a társaság költségei között nem került sor, és így tagi hitelként történő elszámolásuk sem történt meg. Az ügyvezető építési engedélyt kért az ingatlanon található érték nélküli eszközök felújítására, saját erőből és vagyona fedezetével felújította a pincét, és felépítette a présházat is. Az építmény elkészült, és a kizárólag az ügyvezető saját erős hozzájárulásával kialakított létesítmény lakóházként – a kérelmező társaság nevére szóló – végleges használatbavételi engedélyt kapott. Az építkezés, a hatósági eljárások és a közműbekötések díjai nem kerültek a társaság költségei között elszámolásra, a saját hozzájárulással készült építési munkák, anyagbeszerzések számlái nem állnak már teljes mértékben rendelkezésre, azok nem a társaság nevére kerültek kiállításra. Az éves beszámolók adatai nem tartalmazzák ezeket a költségeket. Magánszemély érdeklődők jelezték vételi szándékukat, a kialkudott vételár összegét ügyvédi letétbe helyezték. Atársaság gazdálkodásának vitelében közreműködést nem tanúsító tagok javasolták a társaság tevékenységének végelszámolással történő megszüntetését. Hogyan számolhatók el a kvázi tagi hitellel finanszírozott és igazolt ráfordítások, banki, ügyviteli, hatósági eljárások költségei? A tárgyi eszközök nyilvántartásban nem szereplő és tagi hitelből megvalósuló épület értékesítése áfásan vagy áfamentesen történhet? Hogyan állapítható meg a több év alatt saját erőből létrehozott épület bekerülési értéke a számlák és dokumentumok nélkül? Mi lehet a tagi hozzájárulások visszatérítésének útja, amelyről nincs névre szóló nyilvántartás? Szükséges-e módosítani az utolsó beszámolót, vagy elegendő csak az egyszerűsített végelszámoláshoz készített beszámoló adatainak aktualizálása? Alkalmazható-e a saját erőből létrehozott építmények értékének meghatározására az ingatlan értékesítési árának az ingatlanbeszerzési árral csökkentett mértékének 75%-kal történő elszámolása? Egyszerűsített végelszámolást megelőzően az igazolt tagi hiteleket el kell számolni a vételárral szemben, vagy a végelszámolási eljárás során kell hitelezői igényként bejelenteni?

Kérdés: 2017. június 7. napján az ingatlant építő cég adásvételi szerződést kötött a vevővel. A szerződés tárgya egy lakás, gépkocsibeálló hely és tároló. A vevő a foglalót és a meghatározott időpontokban "vételárrészletet" fizet az eladónak, amit előlegként kezeltünk, hiszen a "vételárrész" utalása fizetési időpontokhoz, és nem készültségi fokhoz kötött. A szerződés szerint az utolsó "vételárrész" megfizetésének feltétele, hogy az eladó a lakóépületre vonatkozó jogerős használatbavételi engedélyt beszerezze, a társasház-alapítás tényét az ingatlan-nyilvántartási hatóság bejegyezze, a lakást és a teremgarázst az ingatlan-nyilvántartási hatóság önálló albetétként vegye nyilvántartásba, továbbá a lakás és a teremgarázs műszaki átadás-átvételére sikeresen sor kerüljön. Eladó a tulajdonjogát a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartja. A szerződés szerint a műszaki átadás-átvétel tervezett határideje 2018. 02. 28. Eladó a lakást a vételár teljes összegének kiegyenlítését követően átadás-átvételi jegyzőkönyv aláírásával egyidejűleg, legkésőbb 2018. 03. 31. napján adja a vevő birtokába. Felek a szerződésben megállapodnak abban, hogy ha bármely fél késedelembe esik, kötelesek a másik félnek napi 10.000 Ft késedelmi kötbért fizetni, amelynek maximuma 30 nap. Az átadás végül 2020. 04. 14. napján történt meg. A lakás, a teremgarázs és a tároló ekkor került kiszámlázásra. Úgy gondoltuk, hogy az ingatlan bekerülési értékét a kiszámlázás időpontjáig a befejezetlen soron tartjuk nyilván. Ezen álláspontunkat azonban megkérdőjelezi, hogy a vevő 2018 júniusában beköltözött a kérdéses lakásba. Az ingatlant építő cég a lakásra jutó rezsiköltséget 2020 áprilisában visszamenőlegesen kiszámlázta a vevőnek. Az ingatlant tehát a vevő már 2018 júniusában használatba vette arra való hivatkozással, hogy cserébe lemond a szerződésben kikötött kötbérről. Helyes-e a befejezetlen termelés soron szerepeltetni a nevezett lakás bekerülési értékét a kiszámlázás időpontjáig, amikor a rezsi továbbszámlázott tételeiből kiderül, hogy a lakást a vevő már 2018 márciusa óta birtokba vette? Hogyan jár el helyesen az ingatlant építő társaság számviteli és adózási szempontból?

Kérdés: A társaságnál a meglévő üzem kapacitását úgy bővítik, hogy részben az egyes berendezések alkatrészeit, motorjait cserélik ki korszerűbbre, nagyobb kapacitásúra, részben sort kerítenek bizonyos gépek, berendezések cseréjére, részben kiegészítő beruházásokat is végeznek. Ezen cserék, munkák nem vagy csak kevésbé érintenek építési hatósági engedélyeztetési hatáskörbe tartozó épületeket, illetve építményeket. Ez esetben miként kell hitelt érdemlő módon dokumentálni az üzembe helyezést?

Kérdés: Az építőipari cég új lakások előállításához vállalkozási szerződés alapján alvállalkozói munkákat vesz igénybe 2016-2017. években. A lakások értékesítése 2017-ben lesz. 2016-ban csupán bérbeadásból származik árbevétele. Figyelembe vehető-e az ilyen típusú alvállalkozói munka a helyi iparűzésiadó-alap megállapítása során? (A kérdező idézi a Htv. alvállalkozói teljesítések értéke értelmező rendelkezését!) Ha igen, elszámolható-e az eladásra szánt lakások kivitelezéséhez 2016. évben igénybe vett alvállalkozói munkák díja a 2016. évi bérbeadásból származó árbevétellel szemben, illetve a 2017. évi lakásértékesítésből származó árbevétellel szemben csak a ténylegesen 2017. évben végzett alvállalkozói munka értéke vehető figyelembe?

Kérdés: A Számviteli Levelek 328. számában a 6715. számú kérdésre adott választ azzal fejezték be: "Fontos! A válaszban a kérdésben említett alvállalkozókra hivatkoztunk. Meg kell azonban jegyezni, hogy a helyi iparűzési adó alapjának megállapítása során ezek a teljesítmények adóalapot csökkentő tételként nem vehetők figyelembe, mivel a Htv. előírása szerinti alvállalkozói teljesítményeknek nem felelnek meg". Úgy tűnik, hogy a válaszban hivatkozott szakasz ellentmondásban van a Htv. 52. §-ának 32. pontja szerinti előírással. Véleményünk szerint a lakóingatlan-építéshez a víz-gáz szerelésre, villanyszerelésre vagy külső vakolásra, szigetelésre kötött és elvégzett alvállalkozói munkák értékeivel csökkenthető a helyi iparűzési adó alapja.

Kérdés: Az autós vezérképviselet előírta a magánszemélyek vállalkozásának, hogy legyen autószalonja, bemutatóterme. Ezt a házaspár úgy oldotta meg, hogy lebontotta azt az épületet, ahol lakott, majd felépítette az autószalont, a szalon tetejének 30%-án pedig lakást. Az autószalon kizárólag tagi kölcsönből épült, a lakás pedig saját forrás. A földterület és a lakás a magánszemélyek tulajdonában van. A földhivatali bejegyzés még nem készült el. A cég részéről lehet-e a beruházást idegen tulajdonon történő beruházásként kezelni? Vagy az autószalon is a magánszemélyek tulajdona marad? A vállalkozás nem adott pénzt az építkezéshez.

Kérdés: Jól értelmezzük-e a számviteli törvény módosítását? Ha nincs meg egy adott gazdasági épület használatbavételi engedélye, ettől függetlenül aktiválható az adott ingatlan, ha azt a valóságban használatba vették?