27 cikk rendezése:
1. cikk / 27 Egyéni vállalkozó nyilvántartás-vezetése
Kérdés: A partnerem egyéni vállalkozó, normál vállalkozói jövedelemadót választott. Alanyi áfamentes, ezért külön pénzforgalmi számlát nem nyitott. A vállalkozása megkezdésekor hónapokig csak kiadása van – alapanyagot, szerszámokat vett, ráadásul bankkártyával fizetett. A problémám az, hogy ha én ezeket a kiadásokat rögzítem a naplófőkönyvbe, a pénzkészlet egyenlege negatív lesz. Kezdőtőke itt nincs, hiszen nem különül el a privát bankszámlája a vállalkozásitól, és teljes vagyonával felel a vállalkozása tartozásaiért. Természetesen, ha majd lesz bevétel, az egyenleg pozitívba is fordulhat. A kérdés tehát az, hogy hogyan kell a kiadásokat könyvelni addig, amíg nincs bevétel, de nincs kezdőtőke sem? Esetleg könyveljek valamiféle "alapítói kölcsönt"?
2. cikk / 27 Házipénztár vezetése könyvelés mellett
Kérdés: Könyvelőirodánk szerződésben vállalja a bizonylatok teljes körű feldolgozása mellett a házipénztár vezetését is. Partnerünk a pénzkezelési szabályzatát ennek szellemében állítja össze, belefoglalja abba, hogy a házipénztár-kezelést a könyveléssel megbízott társaság vállalja, a pénztárkezeléssel kapcsolatos szabályok betartásáért a megbízott társaság a felelős. A (megbízó) társaság egyes kijelölt munkavállalóinak, az ügyvezetőnek a cég működéséhez szükséges készpénzkiadásokra dologi előleget adunk ki (a társaság pénztárából), amelyet a kollégák szükség esetén (de maximum havonta) elszámolnak irodánkban. Amennyiben a társaság által kiállított számla ellenértékét a vevő partnerek készpénzben tervezik kiegyenlíteni, akkor erre kizárólag irodánkban kerülhet sor. Szállítói számlák készpénzes kiegyenlítése (vagy dologi előlegekből) irodánkban történhet, kizárólag a társaság ügyvezetőjének engedélyével. Apénzmozgásokkal egyidejűleg rendszerünkből nyomtatjuk, aláíratjuk a pénztárbizonylatokat stb. Természetesen könyvelőtársaságunk gondoskodik arról (és egyben felelős is ezért), hogy az adott társaság készpénzkészletét önálló pénzkazettában tárolja, tehát az abban lévő összeg bármelyik pillanatban megegyezik a nyilvántartásban szereplő összeggel. Helyes ez az eljárás?
3. cikk / 27 Pénzváltás árfolyam-különbözetének elszámolása
Kérdés: Cégünk szállodát is üzemeltet, amelynek a recepcióján pénzváltási tevékenységet is végzünk. A szükséges engedélyekkel, pénzintézeti felügyelettel rendelkezünk. A bank elkülönítetten HUF-ellátmányt biztosít a valutaváltás céljára, amelyet hetente elszámolunk. A váltásból adódó árfolyam-különbözet a házipénztárba befizetésre kerül. Mi a helyes számviteli elszámolása ennek a tevékenységnek?
4. cikk / 27 Elszámolásra kiadott készpénz
Kérdés: Hogyan kell nyilvántartani, illetve könyvelni a munkavállalóknak elszámolásra kiadott készpénzt? Mi a teendő, ha a készpénzt az ügyvezető kezeli? Mit kell tenni akkor, ha az előírt határidőben az elszámolás nem történik meg?
5. cikk / 27 Készpénzkezelés, ha nincs pénztáros
Kérdés: Mi a házipénztár? A készpénzkezelésről kötelező nyilvántartást vezetni? Akkor is, ha nincs függetlenített pénztáros? Indokolt külön pénztárbevételi és pénztárkiadási bizonylatokat kiállítani? Hogyan történik ez esetben az ellenőrzés?
6. cikk / 27 Bankkártyával történő magáncélú vásárlás
Kérdés: Hogyan kezelhető az a – több vállalkozásnál előforduló – helyzet, hogy a személyes fogyasztásra szánt vásárlásaikat (élelmiszer, mozijegy, lottó) az általuk tulajdonolt vállalkozás bankkártyájával egyenlítik ki? Megoldást jelenthet-e, ha a vállalkozás bankkártyájával teljesített vásárlások értékét megtérítik? Ezekről a vásárlásokról jellemzően nem kérnek számlát. A bankkártya használata feltételezi azt, hogy jövedelemszerzés történt?
7. cikk / 27 Utalványozó és pénztári ellenőr
Kérdés: Házipénztár működtetése során az utalványozási jogkörrel rendelkező munkavállaló lehet-e egyben a pénztári ellenőr is, vagy ez összeférhetetlen?
8. cikk / 27 Étkezési térítési díjak számlázása
Kérdés: Önkormányzatunk óvodát tart fenn, amely konyhát is üzemeltet. A konyha értékesítésből származó bevétele meghaladja az 5 millió forintot, így áfaköteles. Az étkezési díjak számlázása manuálisan történik az élelmezésvezető által, és utólag az önkormányzathoz történő beérkezése után rögzítjük a pénzügyi programunkban, amellyel egyúttal az áfaanalitikát is vezetjük. Jelenleg a térítésidíj-számlákat jogcímenkénti bontásban – összesítő bizonylat készítésével – egy összegben visszük be a pénzügyi programba, vételezem be a pénztárba. Ez így megfelel az Áfa-tv. előírásainak, vagy minden, az óvoda élelmezésvezetője által kiállított egyszerűsített számlát egyenként újból kellene rögzíteni? Ha én vagyok a pénztáros, összeférhető-e ezzel az, hogy a készpénzes számlákat a pénztárbizonylatokon én érvényesítem?
9. cikk / 27 Osztalékelőleg havonta
Kérdés: Vállalkozásunk 2010-re bejelentkezik az evaalanyok közé. Az evaalanyiság egyik jelentős előnye, hogy a költségek elszámolása után fennmaradó eredmény adófizetési kötelezettség nélkül a vállalkozásból osztalék, illetve osztalékelőleg formájában kivehető. Kérdés az, hogy mikor? Mivel a napi átlagos pénztári pénzkészlet limitjére vonatkozó szabály az evaalanyokra is érvényes, a havi osztalékelőleg-elszámolás lenne a célszerű. Van-e ennek valamilyen akadálya? Elegendő ezt a társasági szerződésben rögzíteni?
10. cikk / 27 Evás betéti társaság megszűnése
Kérdés: Bevételi nyilvántartást vezető evás bt. megszűnésekor az Szt. szerinti nyitó mérlegében kell-e pénztári pénzkészletet kimutatni? Ha igen, hogyan határozható meg? Ha nem, akkor gyakorlatilag a saját tőke nyilvánvalóan kevesebb, és így végső soron a felosztható vagyon (feltételezve, hogy ilyen összetételű vagyon kerül felosztásra) és ezáltal az adófizetési kötelezettség is. Jól gondolom?
